Régi vágyam teljesült ezzel a kirándulással. Korábban csak az autó vagy a vonat ablakából vethettem csodáló pillantást a magasan kiemelkedő hegy tetejéről környezetét uraló várra, most közelebbről is megismerkedtünk.
A ma is impozáns látványt nyújtó vár az ország egyik legszebb középkori erődítménye.
Több órát eltöltöttem az alapos bejárással, a látnivalók, kiállítások, vetítések megtekintésével. Felvonóhíd a belső kaputoronynál, darabontok szobája, börtönkiállítás, püspöki fogadó- és tanácsterem, püspöki hálószoba, várkápolna, bognár- és kovácsműhely, fűszer- és rózsakertek, sütőház, középkori konyha, interaktív vártörténeti kiállítás, vártörténeti vetítőterem, vármakett, kőtár, ágyúk, fegyverek, borozó, kecskék, szárnyasok, és nem utolsósorban a falakról elénk táruló szemgyönyörködtető panoráma.
A sümegi vár rövid története
A mai Sümeg és környéke 1280-ban kerül először említésre a fennmaradt oklevelekben. Területe akkoriban a Kőszegi család érdekkörébe tartozott.
A várat a 13. és a 14. század fordulóján emeltethette Benedek püspök, első hiteles említése egy 1318-as oklevélben található. A korai sümegi vár a mainak csak a déli részét alkotta, közepén az Öregtorony elődjével.
Az 1440-es évek elején az I. Ulászló és Luxemburgi Erzsébet, Habsburg Albert özvegye között kialakult belháborús helyzet során történt Sümeg várának első ismert ostroma. Az Ulászló-párti Gatalóczi Mátyás püspök parancsára a várnagy minden rohamot visszavert.
1458-tól Vetési Albert püspök nagyobb építkezéseket végeztetett.
1490-ben, Mátyás király halála után Habsburg Miksa haddal nyomult be a Dunántúlra, a sümegi vár is behódolt neki, de a következő évben Kinizsi Pál visszahódította az egész Dunántúlt II. Ulászló számára.
A 16. század első évtizedeiben épült a nagy várudvart körülvevő, kívül támpillérekkel erősített külső várfal, a jelenlegi kettős, felvonóhidas belső kapu és kétemeletes torony, továbbá a későbbiekben többször átépített lakó-, ill. palotaszárny. Vele szemben, az udvar keleti oldalára emelték a konyhát és az azt kiegészítő gazdasági helyiségeket. Végül a belső kapu elé megépült a hosszú falszoros és a külső kaputorony.
A 16. század közepén a Balatonig nyúló török hódoltság idejében a közeli Devecser földesura, Csóron András töltötte be a várnagyi tisztséget. A veszprémi püspökség 200 fős bandériumának is ő lett a kapitánya, egyben a veszprémi püspöki vár várnagya.
Veszprém 1552-es elestét követően a püspökség a sümegi várba költözött.
Az olasz Giovanni Speciecasa építész működésének tulajdonítható a vár teljes átépítése, a támpilléres külső várfal mögé újabb kőfalat emeltek, a kettő közét földdel töltötték ki, majd a töltésbe boltozott ágyúállásokat helyeztek. Az északkeleti sarokra kétemeletes, ötszögletű ún. olasz bástya került, a déli végén pedig teljesen átépítették a vár legkorábbi részét, hatalmas ágyúlőréses bástyát építve köréje.
1605-ben Bocskai hívei elfoglalták. Néhány hónappal később Batthyány Ferenc királyi parancsra visszafoglalta a dunántúli várakat, köztük Sümeget is.
A folyamatos török elleni harcokban sem pénz, sem energia nem volt a végvár karbantartására. 1648-ban aztán Széchényi György püspök tíz év alatt rendbe hozatta és átépíttette az addigra már nagyon elhanyagolt erősséget.
A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705 őszén a sümegi vár őrsége is átállt a kurucokhoz, a dunántúli kuruc seregek fő ellátási központja lett.
A szabadságharc leverése után a benyomuló császári csapatok feltehetően 1713-ban felgyújtották, majd sorsára hagyták a várat. További pusztulását pedig elvégezte az idő.
1957-ben láttak hozzá a hét éven át tartó feltáráshoz és helyreállításhoz. A vár használati joga 1989-ben magánkézbe került, azóta folyamatos felújítás alatt áll.
Mára Magyarország egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé nőtte ki magát.
Zoli
