Tunisz
Egy másik alkalommal, szintén Lufthansa-járattal, de müncheni átszállással utaztam Tuniszba. 50 perc elegendő volt az átszállásra. Repülőjegyet ismét online foglaltam.
Szállásunk a központban elhelyezkedő három csillagos Hotel Oscarban volt, ahol a szálloda csupán reggelit biztosított, ami nem nevezhető bőségesnek.
Az éttermekben lehet választani az európai és a tunéziai konyha között. Én nagyon szeretem az ottani pizzát, kicsit más, mint az olasz vagy az itthoni. Az olajbogyó soha nem hiányozhat róla.
Tunézia nemzeti étele a couscous, bárány- vagy csirkehússal és párolt zöldségfélékkel érdemes megkóstolni. A sütemények kicsit émelyítőek, túlcukrozottak, de a mi fánkunkra emlékeztető beignet nagyon finom. Kitűnőek a tengeri halak.
Szeretek órákig a souk-ban csatangolni, kimenni a helyi hal- és virágpiacra, benézni könyvesboltokba, meglátogatni egy kalligráfia workshop-ot, megnézni egy utcai sakkversenyt, beülni egy teára, banánturmixra és palacsintára a Habib Bourguiba sugárút egyik éttermi teraszára és csak nézni a fővárosi forgatagot.
Ez alkalommal nem maradhatott ki a Bardo Nemzeti Múzeum, anyagát negyven helyiségben állították ki. Római mozaikgyűjteménye a leggazdagabb a világon.
Sidi Bou Said
Taxival egyszerű eljutni a fővároshoz közeli helyekre és látnivalókhoz. Sidi Bou Said csak 20 kilométerre van Tunisztól. Nagyon régi település, melyet már a punok is őrhelyként használtak. A várost egy Abu Said Al Baji nevű szent életűnek tartott misztikus személyiségről nevezték el, aki 1207-ben egy mekkai zarándoklatáról visszatérve élte itt 20 éven át aszketikus életét és hirdette tanait.
Sidi Bou Said andalúz hatású, a házak hófehér falai, azúrkékre festett ajtói és ablakai meseszépek. A főtéren, a Café de Nettes-ba érdemes beülni, csodálatos az öbölre a kilátás, kóstolhatunk mentateát, limonádét és a fagylalt is nagyon finom. A bazársoron minden keleties kincs kapható: réztál, szőnyeg, puffok, olajfafaragás, ékszerek. Itt készítik a kék-fehér, művészien drótból font madárkalitkákat.
Írta: Ildikó
